nem bírom ki, hogy ne meséljem el, de CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK.

tegnap azzal kezdte apu az élménybeszámolót a hétvégéjükről, hogy szombaton ettek valamit, amitől vasárnapra mind kiütötték magukat, alul-felül távozott minden, amit magukhoz vettek (próbálok szépen fogalmazni...).

ma délutánig nem is volt ezzel gond, csakhogy hazafele jövet az oviból a kicsi egyszer csak kidobta a taccsot, a ruhái és a babakocsi legnagyobb örömére. rohantam haza velük, közben a nagyobbik mondott nekem valamit, amit először annak véltem, hogy "menjél-gyorsabban-mert-ha-nem-idehányok-olyan-büdös-van", aztán szerencsére rájöttem, hogy csak azt kérdezi, hogy melyik gyorsabb, a ralliautó vagy a formula.

vacsora után kimentem az udvarra kitakarítani a megtisztelt babakocsit. mire visszaértem, a nappali padlóján is volt valami, kedvesen megérdeklődtem az ebédlőasztalnál ülő aput, hogy tudja-e, hogy a gyereke megint rókázott. idézem a reakcióját: "oh, sh*t - but it came from the other side..." erre én mondtam majdnem valamit, de urinő lévén nem tettem, csak egyet fordultam, hogy kiöblítsem a következő takarításra a hányásos szivacsot...
és reménykedem, hogy ma már nem lesz több takarítanivaló.

hihetetlen.

a család a húsvétot egy velnessz-szállodában töltötte, biztonságos távolságban ahhoz, hogy én is nyugodtan vellnesszezhessek itthon (= alvás, béke, csend). sokat voltam a tónál, napozás közben (melegítőnadrág, vastagpulcsi) figyeltem, ahogy olvad a jég a tóról.

ma helsinkibe szólított a szükség, és hazafele jövet azon gondolkodtam, hogy mennyire élveznék még egy pár ilyen nyugis napot, és hogy mennyire baromira nem vagyok én felkészülve arra, hogy hazajöjjenek. (de aki emlékszik még: mielőtt kijöttem volna finnországba, azért nyafogtam, hogy mennyire nem vagyok felkészülve erre a félévre).

már itthon voltak, mire hazaértem és csodák csodája! tök örültem, hogy látom őket, és a kölykök is kedvesek voltak és a szülők is jófejek és mindenki csudaboldog volt, persze nem mondtuk ki, de annyira érződött, hogy nagyon.
és hogy betetőzze a délutánt, elolvadt az összes jég a tóról, gyönyörű, gyönyörű, nem is vártam annyi hó és hideg után, hogy itt lesz valami élhető évszak is.

szóval ecce lacus!

játékok.

most már tényleg állíthatom, hogy a gyerekek megkedveltek, mindegyik a maga módján fejezi ki ezt, a nagyobbik, aki a világért nem mutatná ki, hogy egy kicsit is szeret, bevon a játékaiba, este meghív filmet nézni; a kicsi pedig, a kis érzelmes, néha odajön és spontán megöleli a lábamat.

és vannak mindenféle játékaink is. a nagyobbik újabban rákapott az élő autóversenyre, ez abból áll, hogy ő, meg én, az autók, körbekörbe rohangálunk a lakásban. többféle verziója is létezik a játéknak, attól függően, hogy milyen autók vagyunk (pl én vagyok a ferráári, ő meg a fíííatti). van persze egy közös vonása az összes fajtának: neki van turbófokozata, nekem nincs...

a kicsit pedig a lépcsőjárás vonzza; szóval lemegyünk a lépcsőn, elmegyünk a szaunába, megmutatja nekem, hogyan kell öntögetni a kanállal a vizet a kövekre, aztán pedig felmászunk megint a lépcsőn. fél perc pihi, és indulhat újra a futam...

szóval jól vagyunk, köszönjük szépen.

állati gazdaság.

az elmúlt héten a kicsi szerda kivételével minden nap itthon volt, mert a megenyhült időben szorgalmasan terjedő betegségek egyike leterítette. jól elvoltunk, bár néha komolyan azt hittem, hogy a hét végére teljesen leépülök szellemileg. és mivel fiús háztartásban élünk, fiús játékokkal és könyvekkel, ezért a mutogató ujjacskáknak és a kérdő hangsúllyal feltett "gö-gö" fonémáknak válaszul hatvanszor elismételgettem naponta, hogy ez az úthenger, ez a markológép, ez a kalapács, ez a fúrógép, ez a fűrész. szóval végül megmenekültem az idő előtti demenciától, mert ezeket a baromi hasznos szavakat mind meg is jegyeztem.

és egyre több valódi állat is felüti a fejét a környéken, láttam már mókusokat, tegnap meg ma nyulak ("gö-gö?" "nyuszi, nyuszi!") hancúroztak a kertben, és nilszholgerzontalan ludakat is láttam (amikről apu állította, hogy hattyúk, de azok ludak voltak).

és az is kiderült számomra, hogy a lappföldi rénszarvasok a leghülyébbek, mert minden más normális állat átszalad az úttesten, ők viszont megállnak, utána pedig elindulnak vagy feléd, vagy az ellenkező irányba, de semmiképpen nem mennek vissza az erdőbe...

április.

beköszöntött a nyári időszámítás: világosabbak a napok, gyorsabban lehet menni az autópályán és határozottan elkezdődött végre a február, undorító az idő, de legalább olvad a hó.

az alábbi képek fentről lefelé szombat, vasárnap és hétfő reggel készültek - reménykedem benne, hogy pár hét múlva már csobbanhatok a tóban...