tó, tenger, óceán.

az oviból hazafele menet mindig látjuk a tavat az útról, és ez van annyira izgalmas a kicsinek, hogy mindig mutogat rá, én meg felvilágosítom, hogy az bizony a tó.
a nagyobbik viszont egy ideje minden alkalommal kijavít, hogy az a tenger, sőt, óceán. a következő beszélgetés az utóbbi napok egyik kedvence:
kicsi: gö.
au pair: tó.
nagyobbik: nem tó.
au pair: hát micsoda? tenger?
nagyobbik: neeem.
au pair: hát akkor? óceán?
(a nagyobbik elgondolkodik, hogy milyen gyorsfelfogású gardedámja van, majd kis szünet után újra akcióba lép)
nagyobbik: találd ki, ez micsoda: tó, tenger vagy óceán?
au pair: hmm... mondjuk tó.
nagyobbik: nem, ez így nem jó. először azt kérdezd meg, hogy óceán, aztán azt, hogy tenger.
au pair: jó. tehát akkor ez... az óceán?
nagyobbik: neeeem.
au pair: nos akkor talán... tenger?
nagyobbik: neeeeeeeeem.
au pair: csak nem egy... TÓ?
nagyobbik (akkora vigyorral a fején, amekkorát még életemben nem láttam): HELYEEEEEES!